Mont-Saint-Michel
Nem véletlenül választottam Franciahont kiindulópontként utazásomhoz.
Szeretem a gyönyörűséges fővárosát, Párizst, ahol sokszor megfordultam, a
népét sajátos humorával, kedvenc íróim, költőim, képzőművészeim hazája
is, csodás tájakkal büszkélkedhet, és végül, de nem utolsó sorban
díjazom a szakácsművészetüket is.
Azonban ha belegondolok, nem sok népmesét ismerek, ami francia eredetű.
Persze La Fontaine állatmeséit ismerem, de tudom, hogy a forrás nem
francia. És hogyne olvastam volna Perrault fantasztikus és híres
tündérmeséit? Ám azt nem tudom, mely mesék eredeti népmesék, és melyeket
írt át. Na és akkor még nem is beszéltem a nagy imádottamról, Artúr
királyról, és a Kerekasztal Lovagjairól. Francia vajon? Ó nem, inkább
breton mesék őrzik. A trubadúrok epikus hősénekei? Főleg Okszitánia a
származási hely. És a Pireneusok lábánál élő Gascogne tartomány és
környékének népe pedig sok baszk népmesét mesél.
De ezek a kis népek, akik őrzik saját ősi nyelvüket, ma Franciaország területén laknak, élnek és mesélnek.
Ezért döntöttem úgy, hogy - bár megnehezítem vele a saját dolgomat, -
mindegyik különös néptől választok egy könyvnyi mesét, és keresek egy
"igazi" francia népmese-könyvet is.
Az utat Bretagne-ban kezdem, Artúr király kalandjainak egyik helyszínén, Lancelot lovag szülőföldjén.
A választott könyvem:
Régi gyűjtemény, amely kevés valódi népmesét tartalmaz, ám annál több
népmondát, olyan történeteket, melyek a titokzatos álló és fekvő kövek,
megalitok, - vagy ahogy a helyiek nevezik, menhirek - keletkezését
magyarázzák, vagy különös várak, természeti képződmények kialakulását
örökítik meg. Vannak persze szentek életéről vagy csodáiról fennmaradt
legendák is, vagy történelmi személyek tetteiről szólók. És igen,
természetesen Artúr és Merlin, valamint a lovagok - főleg Lancelot és
Tristán - is képviseltetik magukat a regékben.